Háttértörténet

Hogyan jutottunk idáig. A miértek és a hogyanok.

Üdvözlök mindenkit!

Először is nem tudom, hogy egyáltalán valaki ezt el fogja-e olvasni valaha, de azért megírom, hátha idekeveredik valaki, akit érdekel ez a téma. Azért írok ebben a témában, mert én hiába kerestem, nem találtam hasonlót, és abban bízok, hogy nem csak engem érdekel. Ezért hát leírom folyamatosan majd, vagyis ez a terv, amit a sajàt bőrömön tapasztalok ezzel kapcsolatban.

De mindenek előtt egy pár szó rólam: egy átlagos huszon éves magyar fiatalember vagyok, rendezett családi háttérrel, komoly párkapcsolatban élek. Nagyon magamról ennél több személyes információt nem szeretnék megosztani, hiszen nem ez a lényeg, valamint hírnévre sem vágyok, nem ezért írom ezt meg. 

Ugyebár arról lesz itt szó, hogy nekem is, mint megannyi sok más honfitársamnak, elegem lett a Magyarországon törtènő dolgokból, hogy hiába hajt az ember, nem halad egyről a kettőre. Számomra kilátástalan a helyzet. És mivel volt egy ilyen lehetőségek, hogy ide jöhettem Ausztriába, Bécsbe megpróbálni boldogulni, úgy gondoltam, hogy ki kell használnom ezt a lehetőséget.

Szóval ez az egész úgy nézett ki, hogy én Magyarországon dolgoztam egy jól menő négy csillagos szállodában, felszolgálóként. A magyar átlaghoz képest jó pénzt lehetett keresni, de cserébe nem volt ritka a havi 300 munkaóra. Természetesen papíron 168-at dolgoztam. Szabadságot, táppénzt persze felejtsd el, az nem kell, hiszen robotok vagyunk, szabadidő sem kell, meg alvásra sincs szükség... De ezzel sem lett volna bajom, csak teljesen semmibe nézték az embert. Ha nem bírod nem baj, majd jön a másik, ő majd bírja... Dióhéjban ez volt a hozzáállás. De ezeken felül nekem az egész otthoni légkör amiben él az ember, az sem tetszett. Mindenki ideges, siet, szomorú, elkeseredett... Elég szétnézni az utcán vagy a boltban, nem sok mosolygós, vidám embert látni. Mindnki meg van fáradva a saját életében, a kilátástalan sorsában. Én nem akarok ilyen lenni, én élvezni akarom az életemet és nem beletörődni abba, hogy így kell leélnem az egész életemet.

Úgy döntettem, hogy mindent hátra hagyva elindulok és szerencsét próbálok. A lakhatásom rokonok által meg oldott, így hát teljes erőmmel a munka keresésre koncentrálhatok. Az egészben annyi nehézség van, hogy én az angol nyelvet elég jól beszélem, a németet viszont egy nagyon alap szinten csak. Így hát erről is fog szólni a blog, hogy lehet-e egyáltalán minimális nyelvtudással munkát találni, illetve, hogy mennyire lehet gyorsan elsajátítani ezt a számomra igencsak nehéz nyelvet. 

Jelnleg ott tartok, hogy itt vagyok egy pár hete. A nyelvet próbálom ezerrel tanulni amennyire csak lehet. Próbálok jelentkezni interneten meghirdetett álláshirdetésekre. Az őszintét megvallva nehezebb mint gondoltam. Külföldiként nyelvtudás nélkül igazából szerintem lehetetlen. Úgy hogy ha azon töröd a fejed h megindulsz és majd lesz valami, akkor én inkább valamiféle tiroli szezonmunkát javasolnék, ott jobbak az esélyek. Itt Bécsben semmiképp nem mondanám egyszerűnek. Eddig egy pár interjút sikerült kicsiszolnom a neten keresztül, és annak ellenére, hogy mindenhol el tudtam mondani, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit akarok, eddig mit csináltam, mindenhol azt kaptam, hogy ,,Es tut mir leid" vagyis sajnálom... Sajnos számomra nagyon nehéz megérteni amit mondanak. De úgy érzem, hogy minél többet használom a nylevet, annál több mindent értek meg. Hiába értem azt amit egy felszolgálónak értenie kell, valamint ezekre válaszolni is tudok kifogástalanul, ez kevés, mert az én tapasztalatom szerint a leendő főnök nem erről akar beszélni, hanem bármi másról. Ami meg otthon általános volt, hogy behívtak egy próbanapra, és ott meg mutathattad, hogy mit tudsz, az itt nincsen, vagyis én nem találkoztam vele. Az van, hogy behívnak egy személyes beszélgetésre és ha sikerül elnyerni a bizalmat akkor egyből felvesz egy hónap próba időre, ami alatt ő is mondhatja, hogy nem, de ugyanakkor te is mondhatod indok nélkül, hogy köszönöm, de nem akarok itt dolgozni. 

Szóval az elején tartok, próbálok minél többet tanulni illetve lehetőség szerint minél többet látni a városból. Minél több tapasztalatot gyűjteni, ami később segít majd. 

 

Erről lesz itt majd szó kicsit bővebben, ha elolvastad akkor köszönöm szépen